Így tolják a vászonra a korhűséget – archív fotók segítik a történelmi filmek készítőit - Android

Erre használják a látvány- és díszlettervezők a Fortepan képeit.

The post Így tolják a vászonra a korhűséget – archív fotók segítik a történelmi filmek készítőit first appeared on 24.hu.

A játszma – 60-as évek az Újlipótban

A sztori titkos, de annyit tudunk, hogy Fazakas Péter A játszma című filmje 1963-ban játszódik, és a tíz éve bemutatott A vizsga központi figurái térnek benne vissza Hámori Gabriella, Nagy Zsolt és Kulka János alakításában. A decemberben mozikba kerülő filmet jelentős részben az Újlipótvárosban forgatják, ahol látvány szempontból a fő feladat a mai utcaelemek eltüntetése, illetve a többségében 30-as, 40-es években épült házak köré minél több olyan tárgy elhelyezése, ami azt támogatja, hogy egy 60-as éveket idéző közeg jöjjön létre.

Vinnai Petra, a film látványtervezője vezet végig a munkafolyamat főbb lépésein: „Az utcajelenetekhez a kutatómunka kezdetén végig néztünk rengeteg korabeli fotót. A Fortepanon lehet olyan kulcsszavakat használni, mint például »újságosbódé«, »telefonfülke« vagy »postaláda«, ilyenekre konkrétan rákerestünk, hogy ötleteket merítsünk.”

Így találták meg a filmben látható telefonfülke eredetijét is. „Ha nincs gyártmányterv, akkor nehezebb reprodukálni egy tárgyat, ilyenkor segít, ha minél több jó fotó van róla. Ezek alapján a rajzoló gyártmánytervet készít, az építészet pedig előállítja.” Persze egy telefonfülkénél nem kell az utolsó szögig mindennek autentikusnak lennie, nyilván a praktikum és az ár is fontos szempont. „A telefonfülkét fémből és fából építettük meg, de üveg helyett plexit használtunk, mert a hajlított elemeket abból egyszerűbb elkészíteni.” Több részleg működik együtt az összhatás eléréséhez: a végén a berendezők korabeli telefont és telefonkönyvet helyeztek el a fülkében, a technikusok pedig világítást szereltek bele.

Petra tapasztalata szerint meglepően részletes információkkal tud szolgálni a fotóarchívum: „Az utcai jelenetekhez sok kis üzletet berendeztünk, köztük fodrászt, csemegeboltot, cipőboltot, és ezek megjelenéséhez, cégéreihez is használtuk a Fortepant. Megdöbbentő volt, hogy még a kirakatok berendezéséhez is tudtunk onnan anyagot gyűjteni.”

A film egyik jelenetéhez újra a helyszínre kellett varázsolniuk egy ma már nem létező, nagy méretű szobrot, Steinmetz Miklós szovjet százados emlékművét, ami a rendszerváltásig Budapest és Vecsés határán állt. Petra és munkatársai ehhez is segítségül hívták a Fortepant: „Nem tudtuk megszerezni a szobor eredeti terveit, ezért a méretét, elhelyezkedését és a környezetét is korabeli fotók alapján rekonstruáltuk. Ezekből kiindulva megépítettük az alapzatot, de a szobrot majd az utómunkában, számítógépes grafikával »építik rá«.”

Budapest Noir – kávéházi hangulat és fasiszta fenyegetés

Az 1936-ban játszódó Budapest Noir hírlapíró főhősének, Gordon Zsigmondnak (Kolovratnik Krisztián) az Abbázia kávéház a törzshelye, ami valójában az Oktogonon volt, de Gárdos Éva filmjében a Ferenciek teréhez közeli Centrál Kávéházban teremtették újra. A főhőst többször látjuk a kávéházba bemenni és onnan távozni, így nemcsak a homlokzatot kellett az egykori Abbáziáéhoz hasonlóvá alakítani, hanem a mai utcai elemek elfedése is elengedhetetlen volt.

A film látványtervezője, Pater Sparrow meséli: „A Centrál oldalában, a Cukor utca sarkán áll egy fémoszlop térfigyelő kamerával, oda kifejezetten azért gyártottunk egy megfelelő magasságú hengeres hirdetőoszlopot, hogy azt eltakarjuk. A Demszky-karókat elvileg ki lehet szedni és vissza lehet tenni, de ez sok pénzbe kerül, így azokat is inkább eltakartuk kőhatású oszlopokkal. Az eltüntetést így lehet összekötni a korábrázolás erősítésével.”

Elárulja, hogy az utcaszinttől jellemzően 2,5 méter magasságig tartott a felségterülete: „Ha valami a föld szintjén van és a színész mozog előtte, mint a hirdetőoszlop esetében, akkor általában olcsóbb, ha ténylegesen odateszünk valamit. Ha magasan van, nehezen megközelíthető helyen, vagy nagy felületről van szó, akkor általában inkább VFX-et, digitális vizuális trükköt használunk.”

Részben fortepanos fotókra támaszkodtak akkor is, amikor meg kellett tervezni Gordon munkahelyének, Az Est című – akkoriban valóban létező – lap szerkesztőségének homlokzatát, és a belülről megvilágított hirdetőoszlopok reprodukálásához, a hatszögletű újságosbódékhoz, a több helyszínen felbukkanó telefonfülkékhez és utcai jelzőtáblákhoz is archív fotókat vettek alapul.

Az 1936-os évhez nem mindig ragaszkodtak mereven: „Az adott évnél korábbi elemek általában bekerülhetnek a filmbe, későbbiek nyilván nem nagyon. De előfordult, hogy csaltunk egy kicsit, a Kodály Köröndöt valójában csak ’38-ban nevezték át Hitler térré, de nálunk a földalatti megállóját már így hívják, mert a rendező dramaturgiailag ezt tartotta jobbnak.” Hozzáteszi, hogy „a Fortepant a berendezők, kellékesek is használták. Tenki Réka fotóst játszik a filmben, az ő fényképezőgépének kiválasztásához, a sötétszoba tárgyi környezetének kialakításához is nagyon hasznos volt.”

Most Szász János Utas és holdvilág-adaptációjának előkészítésén dolgozik. „Mindig a Fortepant nézem meg először, mert évszámok és címkék szerint kereshető, ami nem minden fotóadatbázisról mondható el, és ott találni a legtöbb magyar refere