Magyar operatőr vette fel az első, karanténban leforgatott hollywoodi filmet. A Malcolm és Marie párkapcsolati mélyfúrás és művészi önvizsgálat egyszerre. Kritika.
The post Életük nagy éjszakájának indult, végül nem volt benne köszönet first appeared on 24.hu.
Hogyan lehet filmet forgatni a koronavírus-járvány alatt? Sam Levinson és stábja érvényes megoldást talált. Minden bizonnyal a Malcolm és Marie az első film, ami teljes egészében 2020 első karantén-időszakában készült el: tavasszal írták és készítették elő, nyár elején leforgatták, majd fél évvel később bemutatta a Netflix. A filmkészítés nem, illetve nem csak misztikus és viszontagságos folyamat lehet, több év alatt megvalósuló tervekkel, széteső költségvetéssel és a dzsungel közepén szívrohamot kapó filmsztárokkal, hanem gyors és hatékony munka. A világ egyik fele még meg sem szokta, hogy maszkban kell bevásárolnia, de Sam Levinson már kész volt egy nagyjátékfilmmel.
Ezt persze nem lehet megcsinálni a következő Marvel-szuperprodukcióval, csak egy olyan intim, kétszereplős kamaradrámával, mint a Malcolm és Marie (esetleg egy Zoom-horrorral). Tavaly márciusban a járvány miatt meghiúsult az HBO sikersorozata, az Eufória második évadának forgatása. Levinson, a sorozat szerző-főrendezője és Zendaya, a főszereplő kitalálták, hogy villámgyorsan összerántanak egy filmet. Hat nappal később már meg is volt a történet. A Malcolm és Marie egy fiatal párról szól. A férfi első nagyjátékfilmjét rendezte, most tartották a díszbemutatót. A premier éjszakáján otthon összevesznek a barátnőjével. A vita abból indul ki, hogy Malcolm a vetítés előtt tartott beszédében elfelejtette megköszönni Marie-nak a segítségét. Mint kiderül, többről van szó annál, hogy Marie a háttérből támogatta barátját. Malcolm filmje, egy kábítószer-függőségével birkózó nő története, részben vagy egészben Marie saját tapasztalatain alapul.
Netflix Malcolm és MarieA film fókusza kettős. Levinson célja egyrészt egy párkapcsolati fordulópont bemutatása: a nagyjából valós időben kibomló cselekmény során a főhősök olyan mélyre marnak egymásba, hogy a kapcsolatuk azután már aligha folytatódhat ugyanúgy. Lehet, hogy együtt maradnak, de valami végérvényesen megváltozik. Az író-rendező ezt a folyamatot követi le nagy érzékenységgel, és alkalmas helyzetet is választ hozzá, mert tökéletesen hihető, hogy a premier utáni felfokozott állapotban a hullafáradt főhősök olyasmit is egymás fejéhez vágnak, amit a hétköznapokban inkább udvariasan a szőnyeg alá söpörnének.
E különleges pillanat érzelmi hátterének, mozgatórugóinak elemzése a film másik vállalása. Malcolmot és Marie-t egyaránt rendkívül sebezhetőnek ismerjük meg. A férfinak látszólag nincsenek problémái az önbizalmával, de hamar lelepleződik, hogy mennyire törékeny az egója. Marie pedig joggal érezheti úgy, Malcolm nemcsak, hogy ország-világ elé tárta az ő személyes történetét, de eközben el is árulta őt: elrabolta tőle azt, amin keresztülment, és még csak meg sem köszönte neki. Levinson érezhetően személyes tapasztalatokból merít, és nem is kell túl sokáig nyomozni, hogy kiderüljön: ő volt az, aki előző nagyjátékfilmje bemutatóján elfelejtett köszönetet mondani a feleségének, de az is ő volt, aki fiatalkori drogfüggőségét és talajvesztését a munkájában – főleg az Eufória történetében – igyekszik feldolgozni. Neurózisait igazságosan elosztotta Malcolm és Marie között, kettejük veszekedése az alkotó dilemmáinak, saját magával folytatott viaskodásának kivetítése.
Netflix Malcolm és Marie
Ilyen kérdések köré összpontosul Levinson filmje, ezeket teszi fel a párkapcsolati konfliktus kibontása közben. Klasszikus felvetésekről van szó, ennek megfelelően a Malcolm és Marie patinás filmművészeti mintákra épít. Levinson állandó alkotótársa, Rév Marcell operatőr 35 mm-es, fekete-fehér nyersanyagra vette fel a filmet, rendkívül elegánsan, kimért kameramozgásokkal, artisztikus közelképekkel. A színészek, Zendaya és John David Washington párbeszédei pedig inkább felváltva elszavalt monológok, mintsem egymás szavába vágva odaszúrt megjegyzések.
Mindkét alkotói döntés a teátrális stílus felé mozdítja a filmet – mintha John Cassavetes nem zilált független filmet, hanem veretes stúdió-produkciót forgathatott volna az ötvenes években. A színpadias hatás mellett a modellszerűség következik ebből a megközelítésből, amivel visszajutunk oda, hogy Levinson általános művészi és párkapcsolati kérdéseket akar feszegetni.
Ám a filmnek van egy másik rétege is, mivel a történet hangsúlyosan itt és most játszódik. Malcolm karaktere folyamatosan a fekete művészek előtt álló lehetőségekről, illetve az őket gúzsba kötő értelmezések hatalmáról papol, különösen felháborítja őt a Los Angeles Times kritikusa, aki mindenképp politikai térben akarja elhelyezni a művészetét. Ebből a konfliktusból adódik a film legszórakoztatóbb jelenete, amelyben Malcolm felolvassa az elsőként befutó, amúgy elragadtatott kritikát, és nevetségesen felhúzza magát rajta. Kelet-európai nézőként biztosan nem fogok állást foglalni abban a kérdésben, hogy a fehér Levinson okkal-joggal dolgoz-e fel fekete művészi és identitáskérdéseket, mindazonáltal annyi világos, hogy a rendező szeretett volna saját kora és közege művészeti piacáról állítani valamit.
Netflix Malcolm és MarieA Malcolm és Marie-ban talán e két széttartó ambíció összefésülése sikerült a legkevésbé. A Hollywood klasszikus és modern korszakára – például Mike Nichols vagy Woody Allen egyes munkáira – visszautaló stílus olykor nehezen fér össze a kortárs alkotói problémák felidézésével, és mesterkélt, kimódolt jeleneteket eredményez. Olyanokat, amelyek mögül eltűnnek a valódi problémákkal küzdő főhősök, a gyönyörű tengerparti házban pedig laptopjával és jegyzetfüzetével megjelenik a rendező kísértete.
Elsősorban a színészek érdeme, hogy ez viszonylag ritkán történik meg, inkább a film első felében. Noha Zendaya ezúttal is kábítószer-függőségével birkózó nőt játszik, mint az Eufóriában, a két karakter valójában meglehetősen különböző – Marie idősebb figura, és egészen máshogy viszonyul a nőiségéhez. Első nagyjátékfilmes főszerepnek kívánni sem lehetne alkalmasabbat a Malcolm és Marie-nál, mert a színészekről legfeljebb Rév egy-egy feltűnő kompozíciója terelheti el a figyelmet, de többnyire a képek is a színészi munkát szolgálják, zsigeri hatásúvá, erőteljessé teszik a hősökben lejátszódó érzelmi hullámverést. Zendayához hasonlóan John David Washington is tud élni a kivételes lehetőséggel. A hősnővel ellentétben neki egyértelműen ellenszenvesebbnek kell lennie, olyan férfinak, akiről elhisszük, nyilvánvaló nárcizmusa mellett barátnője iránt is marad benne annyi szeretet, amiért érdemes vele élni. (Jelenlétével egyetlen, apróbb gondom volt: a Tenet főszereplője egyszerűen túl izmosnak tűnik ehhez a szerephez.)
Levinson az utóbbi évek egyik legbátrabb amerikai filmje, az Assassination Nation – Gyilkos nemzedék után ezúttal kimértebb, higgadtabb, de nem kevésbé alaposan kitalált filmmel jelentkezett, ami a pályafutása alakítása szempontjából valószínűleg kifizetődik. Ki tudja, talán éppen ez a kiszámítottság, a modellszerű történet és az aktuális kikacsintások kettőssége tehet róla, vagy az a tény, hogy ezt a nagy műgonddal elkészített mozifilmet a számítógépünkön kell megnéznünk, de a Malcolm és Marie mégis hagy némi hiányérzetet. Lehet, csak arról van szó, hogy túl hangosan visszhangzanak benne Malcolm kínzó kérdései saját művészetének hitelességéről.
Malcolm és Marie (Malcolm & Marie, 2021), 106 perc. Elérhető a Netflixen. 24.hu értékelés: 7/10
The post Életük nagy éjszakájának indult, végül nem volt benne köszönet first appeared on 24.hu.
10/02/2021 07:06 PM
2014 © Magyar alkalmazások és hírek