Papírmasé ágyúk, szökött tevék és egy furcsa vár a Pilisben – fotók az Egri csillagok forgatásáról - Android

A Fortepan gyűjteménye jó néhány, a forgatáson készült fényképpel gazdagodott, ezekből válogattunk.

Fortepan / Főfotó

Az Egri csillagok minden tekintetben szuperprodukció volt. Várkonyi Zoltán zsinórban megrendezett három grandiózus Jókai-adaptációja után (1965: A kőszívű ember fiai 1–2., 1966: Egy magyar nábob, 1966: Kárpáthy Zoltán) vágott bele Gárdonyi Géza regényének megfilmesítésébe. A főszerepeket Kovács István, Venczel Vera és Sinkovits Imre játszotta, de egy kis túlzással azt lehet mondani, hogy szinte minden megszólaló ismert vagy később ismertté vált színész volt.

Fortepan / Főfotó Cecey Éva szerepében Venczel Vera (balra fent), Bornemissza Gergely szerepében Kovács István (jobbra fent), Jumurdzsák szerepében Bárdy György (balra lent) és Dobó István szerepében Sinkovits Imre (jobbra lent).

A szereposztásra szavazni lehetett az Ifjúsági Magazin olvasóinak is, bár az alighanem csak színjáték volt, addigra már döntött Várkonyi. Igaz, a bevált recepten nem változtatott, így a korábbi filmjeiből ismert arcok jelentek meg itt is – akiket amúgy az olvasók is szerettek volna a vásznon viszontlátni.

Fortepan / Kotnyek Antal Várkonyi Zoltán színész, rendező, a Vígszínház igazgatója irodájában 1963-ban. Fortepan / Bojár Sándor Sinkovits Imre és Várkonyi Zoltán az egri vár kicsinyített mása előtt.

Nemeskürty István forgatókönyve ugyan több eseményt, szálat és szereplőt kihagyott a regényből, a helyszínekkel nem lehetett takarékoskodni. Forgattak tengerpartot Bulgáriában és a Balatonnál, de a leghíresebbé természetesen az újraépített vár vált. Az ostrom a regényben is jelentős szerepet játszik (emlékszem, gyerekként nem egyszer olvastam végig a könyvet, de a várvívásról szóló fejezetet még többször, külön is). A kétrészes film második felének java itt játszódik.

Fortepan / Bojár Sándor Középen Várkonyi Zoltán rendező mikrofonnal a kezében. Fortepan / Kotnyek Antal Előtérben János szerepében Koncz Gábor színművész.

Az eredeti helyszín természetesen szóba se került. A valódi várat az elmúlt évszázadokban többször átépítették (részben a törökök, hiszen a sikertelen várostrom után néhány évtizeddel mégis elfoglalták Egert, és több mint kilencven évig meg is tartották). Az erődítményt ráadásul azóta körbenőtte a barokk, majd a modern város. A huszadik század elején pedig – amikor még nem övezte különösebb tisztelet a mai nemzeti emlékhelyet – egyszerűen átvágták rajta a vasutat, leválasztva róla a Zárkándy-bástyát. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen műemléken nem lehetett volna csak úgy robbantgatni.

Fortepan / Magyar Rendőr Az egri vár a Tinódi Sebestyén (Dózsa György) tér felől 1965-ben. Fortepan / Magyar Bálint Gárdonyi Géza sírja az egri várban.

Elhatározták tehát, hogy felépítik a korabeli vár másolatát. A helyszín kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy az valamelyest hasonlítson az eredeti terepviszonyokhoz, jól fel lehessen vonulni az ostromlóknak, és persze, hogy közel legyen Budapesthez. Az már csak szerencsés adottság volt, hogy a várépítéstől másfél kilométerre nyitottak egy murvabányát, ahonnan alapanyagot lehetett hordani az építéshez (egy kis kitérővel akár ezt is meglátogathatjuk a bevezetőben említett kirándulás során). Nem kellett messze menni a kazamatajelenetek forgatásához sem, azokat a közeli Tárnok-sziklánál vették fel.

Fortepan / Lőw Miklós (b), Fortepan / Főfotó (j) Balra: Szemben Várkonyi Zoltán ül, jobbra piros köpenyben Sinkovits Imre. Jobbra: Várkonyi katonákkal a forgatáson. Fortepan / Bojár Sándor A kamera mögött Szécsényi Ferenc, a film operatőre.

Ugyanakkor a forgatási helyszín kiválasztásának politikai okai is voltak. Az közismert tény, hogy a filmben a török sereg javát a Magyar Honvédség adta, az azonban kevésbé, hogy a várat is zömmel katonák építették. Vayer Tamás díszlettervező – aki a grafikusként híressé vált Szász Endrével tervezte a várat – egy interjúban elmondta, hogy nem igazán értették, az itt dolgozó katonák miért fegyverekkel, teljes felszerelésben érkeztek a közeli erdőben kiépített táborukba. Már Bulgáriában forgattak a nyáron, amikor megtudták, hogy a szocialista országok – köztük Magyarország is – megszállták Csehszlovákiát. Szerinte már emiatt lehettek készültségben az építés, illetve a forgatás idején is.

Fortepan / Főfotó

A két tervezőnek nem volt könnyű dolga, mert elég nehezen lehetett egy dombtetőre épült várat lemásolni a hegyoldalba. Miután 1967 decemberében fáradságos munkával kijelölték a pontos alaprajzot, szilveszter éjjelén, a nagykevélyi turistaházban mulató fiatalok az összes jelzőkarót kiszedték. Az évet tehát azzal kezdhették, hogy ismét kimérték a helyszínt. Ennek ellenére öt hónappal később már állt az épület.

Fortepan / Főfotó

Ehhez kemény munkára volt szükség, egyszerre akár 400-450 ember is dolgozott a terepen. A katonák mellett szakipari tanulók, sőt a Tisza mellől érkezett kubikusok is részt vettek a munkában. Az utóbbiak saját, évszázadok óta használt gátépítő módszereikkel emeltek földtöltéses sáncokat.

Fortepan / Főfotó Fortepan / Főfotó

A valódi kövek mellett hagyományos díszletépítő technikákkal, így például gipsszel is dolgoztak. A „gipszkövek” nagyon aprólékos munkával készültek: az egyedi öntőformákba különböző színű kőporokat szórtak, amitől a végeredmény anyagszerűbb lett. Ma már természetesen csak az épített elemek állnak Pilisborosjenő határában, ezek a középkori várfalak kőből épült másolatai. A filmben is látható, reneszánsz épületeket már hiába keresnénk a helyszínen, azok díszlettechnikával készült, ideiglenes alkotások voltak.

Fortepan / Főfotó

A film egyik jelenete spontán született. Az egyik ilyen ideiglenes díszlet ugyanis meggyulladt és leégett. Bár egy későbbi forgatási napon ez amúgy is megtörtént volna, de akkor gyorsan kellett cselekedni. Várkonyi odaküldte a lángoló roncsok elé Sinkovitsot, hogy valamit rögtönözzön. A felvételek végül belekerültek a filmbe is.

Fortepan / Főfotó