Néhány év alatt átformálja a Palotanegyedet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem - Android

A Magyar Rádió egykori épületeibe, illetve azok környékére költöző intézmény 2027-ben nyitja meg az új kampusz kapuit a diákok előtt, egyes épületek azonban már három év múlva megtelnek élettel.

The post Néhány év alatt átformálja a Palotanegyedet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem first appeared on 24.hu.

A Makovecz Imre (1935-2011) által tervezett piliscsabai épületegyüttest mindössze huszonhat év után elhagyó Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) a fővárosban hozza létre az új központját – derült ki 2020 márciusában egy törvényjavaslatból, amiben a kormány kijelentette: a Palotanegyed számos épületét a Szentkirályi utcában már az ezredfordulón megjelent egyetemnek kívánja ajándékozni, cserébe pedig átveszik a megüresedő Makovecz-féle épületeket.

A hosszú időn át a Magyar Rádió munkatársainak otthont adó tömb tagjai, illetve néhány, a közvetlen környezetében álló épület azóta a PPKE-t fenntartó Magyar Püspöki Kar tulajdonába került, ami a kormányhatározatban kijelölt Budapesti Fejlesztési Központ (BFK) segítségével nemrég megkezdte a kampuszfejlesztés előkészületeit, és ígéretet tett arra, hogy

az új épületek 2027-re nyitva állnak majd a diákok előtt.

A PPKE fejlesztési főigazgatójával, Becker Pállal az egyetem hivatalos oldalán, illetve a Magyar Nemzetben megjelent interjúk szerint a PPKE a korábban elindított, a Jog- és Államtudományi Kart érintő Bródy projekttel párhuzamosan futó munkák során ügyelni akar arra, hogy

nehogy véletlenül egy tájidegen, épületeiben és életében a városrészhez nem illő, attól mintegy zárványként elhatárolódó intézmény jöjjön létre,

így a fejlesztés részleteiről továbbra sem született konszenzus. Becker szerint többek közt a parkolók számáról folynak viták, aminek részeként ő egy, a megszokottnál jóval nagyobb kerékpártárolót is szívesen látna.

A fejlesztési főigazgató az egyetemi honlap kérdésére hozzátette: „Szerethető egyetemet szeretnék. Olyan egyetemet, amely nem csillogó-villogó építészeti bravúrmegoldásokkal tűnik ki, hanem amelynek környezetében mindenki jól érzi magát.”

A kezdeti tervekkel ellentétben szakkollégium például egészen biztosan lesz a területen (ezt egyelőre háromszáz férőhelyesre tervezik),

a leendő sportcsarnokot, az éttermet, illetve a parkot pedig a köz számára is meg szeretnék nyitni.

A tervezési folyamatba a hallgatók, illetve az oktatók is bekapcsolódhatnak: véleményüket kérdőíveken oszthatják meg, sőt a diákoknak egy Építsük együtt a jövőt! címet viselő pályázatot is kiírtak, bár a leghasznosabb ötleteket jó eséllyel a négy, egymástól merőben eltérő bővítési koncepciót végigvitt partnerintézmény (Santiago de Chile, London, Bécs, Koppenhága) által átadott információkból meríthetik majd.

Az átvett épületek felmérését a közbeszerzéssel megbízott – állami megrendeléseket rendszeresen elnyerő – Óbuda-Újlak Zrt. végzi, aminek szakértői rövidesen azt is megállapítják majd, hogy mennyiben hasznosíthatóak a ma is álló struktúrák. Sőt, a Budapesti Fejlesztési Központtal és az egyetemmel együttműködve az ő feladatuk lesz az építészeti tervpályázat alapját képező – a résztvevő építészirodák munkájához elengedhetetlen – tervezési program megírása is.

A fejlesztési főigazgató szerint a kivitelezői közbeszerzési pályázatot 2023 második negyedévében írják majd ki, a járókelők, illetve a környéken élők által is észrevehető bontási, illetve építési munkák tehát legkorábban két év múlva kezdődhetnek meg.

Az interjúk megjelenésével párhuzamosan néhány látványterv is megjelent az Építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszerben (ÉTDR), illetve a PPKE honlapján– ezek nyilvánvalóan nem a várható végső állapotot mutatják, néhány részlet azonban biztosra vehető.

A Szentkirályi utca 25/B. teljes egésze, illetve a 26. számú épület egy, az utcáról nem látható része biztosan a bontások áldozata lesz, az így felszabadult területeken pedig modern utódok valósulnak meg.

De milyen épületek jutottak az egyetem birtokába, és mi várhat rájuk?

Az Esterházy-palota

Az 1871-1873 közt született, a második világháború után rövid ideig köztársasági elnöki rezidenciaként hasznosított palotát 1950-ben kapta meg a Rádió, ami a legendás Márványteremben hangversenyek, koncertek, illetve Rádiókabaré-előadások ezreit rögzítette. A nyilvánvalóan védett épületben várható munkálatokról egyelőre semmit sem lehet tudni.

A Károlyi-palota

A XIX. század második felének meghatározó magyar építésze, Ybl Miklós (1814-1891) tervei szerint 1863-ban született saroképület a két világháború közt olasz nagykövetségként működött, 1944-ben azonban teljesen kiégett, így a homlokzat mögötti értékek odavesztek. A háború után raktárként használt palota 1966-ban került a Rádióhoz, melynek irattárát, a Rádiómúzeumot, illetve irodákat helyeztek el benne.

Teljes felújítása, illetve az egykori kert helyreállítása már hosszú évek óta napirenden van, de eddig még semmiféle látható változás nem látszik.

A Magyar Rádió egykori központi irodaépülete

Az Ybl Miklós terveit dicsérő Nemzeti Lovarda (1857-1858) helyén 1952-ben született meg a Rádió több méter vastag betonfalak közé rejtett kétszintes stúdiója, ami akár egy atomtámadás hatásaitól is megóvta volna a benne tartózkodókat. Az épületet 1969-re Szende László, Fekete György és Nánási Sándor tervei szerint egy ötemeletes irodaépülettel építették körbe.

Ennek megmaradása kérdéses, főleg annak fényében, hogy a 2016-os tervek szerint – ekkor még a Nemzeti Múzeum tulajdonába akarták adni az együttest – az állam le akarta azt bontatni.

Ez persze nem meglepő, hiszen a szocializmus évtizedeiben született épületeket Magyarországon megőrzés és az élettartamukat évtizedekkel meghosszabbító felújítások helyett a legtöbbször egyszerűen lebontják, miután a befektetők a dísztelenségük, illetve anyaghasználatuk miatt értéktelennek tartják őket, de a politikai berendezkedést sem feltétlenül tudják elválasztani az építészeti minőségétől.

Az egykori Stúdiópalota

A két, idén épp százötven éves lakóház összevonásával, illetve két emelettel való bővítésével, Gerlóczy Gedeon (1895-1975) tervei szerint 1928-ra megszületett, később többször bővített óriás a magyar rádiótörténet egyik legfontosabb emléke, bezárásáig pedig Európa legrégibb működő rádióépülete volt.

A Stúdiópalota udvarában áll a magyar modern építészet egyik legszebb alkotása, Szabó István (1914-1988) Pagodája (1949), aminek túlélési lehetőségei egyelőre nem tisztázottak, a Bródy utcai épület azonban nyilvánvalóan megmarad.

Szentkirályi utca 25/A., 25/B., illetve 27.

Az 1928-1929-ben, a Nemzeti Lovarda Egyesület által építtetett lakóházcsoport (Szentkirályi utca 27-31., ép. Münnich Aladár, 1928-1929) szélső tagját, illetve két, szintén Münnich által tervezett szomszédját a Rádió egykor lakók kivásárlásával szerezte meg, majd alakította át azokat saját céljaira.

A hármas középső, a Rákosi-kor derekára átépített (Szende László, 1953). tagja rövidesen eltűnik majd – egy, az egyetem által kiadott, az Esterházy-palotához kapcsolódó új struktúrát mutató látványterv legalábbis egyértelműen erre utal:

Az új épület tervének – ami talán még csak tömegterv, így a várható méreteket mutatja, nem pedig a végleges képet – részlete egy másik képen is látható, ami egyértelműsíti, hogy a Szentkirályi utca felől új, nagy tömegeket elnyelni tudó átjáró születik:

A Rádió üveghomlokzatú üzemépülete

A szomszédos Festetics-palota (Ybl Miklós, 1862-1865) kertjének helyén – kerítése, illetve nem használt kapuja mögött – 1984-ben létrejött, a tér felé üveghomlokzattal néző négyszintes üzemépületben az átadás után a Magyar Rádió óriási szalagarchívuma, a hanglemezgyűjtemény, hat stúdió, étkező, illetve az archiváló helyiségek sora kapott helyet. Ekkor nyílt meg a földszinten lévő Rádió- és Televíziótörténeti Kiállítóhely is, ami több mint három évtizeden át fogadta a látogatókat.

Az érdekes, de rossz állapotú modern kockának nincs esélye a megmaradásra – derül ki az Építészfórumon kedd délután közzétett újabb látványtervből, ami az Esterházy-palota mögé kerülő új épület oldalhomlokzatát mutatja az üvegkocka helyett:

Az egykori Nemzeti Tornacsarnok

Az 1863-ban Pesti Torna Egylet néven megalakult, két évvel később azonban már Nemzeti Torna Egylet néven futó szervezet 1870-ben nyitotta meg a Kallina Mór (1844-1913) által tervezett Nemzeti Tornacsarnokot, ami az azóta eltelt százötvenegy évben számos tulajdonosváltáson ment át, sőt 1895 decemberében a Magyar Olimpiai Bizottság is itt tartotta az alakuló ülését.

Az utcafrontra néző épületrész ma még Kallina tervezői kvalitásait tükrözi, mögötte azonban jókora átalakulások történtek. A sportolásra jelenleg alkalmas terek jó része a projekt során eltűnik – hiszen helyén új épület áll majd, lásd lenn –, az utcakép azonban nem változik:

a PPKE megőrzi, és felújítja a védettséget egyébként nem élvező főhomlokzatot,

azt azonban egyelőre semmi sem bizonyítja, hogy a százötvenegy éves eredeti épülettömeg még megmaradt része is túl fogják élni a projektet.

A Kéményseprős ház, és a rejtett kert

A PPKE tulajdonába került épületek legidősebb tagja az 1855-re elkészült, egyszerűen csak Kéményseprős házként emlegetett Bródy Sándor utca 15. Megrendelője, az akkor már másfél évtizede a város kéményeit tisztító Devecis (Del Vecchio) Mihály volt, aki Hild Károllyal terveztette meg az egyemeletes, klasszicista lakóházat, aminek kapuja felett egy létrás kéményseprő fémlemezből készült alkotása kapott helyet.

A Devecisek a XIX. század derekán Pesten megjelent olasz kéményseprőcsaládok egyik legfontosabbjaként egészen az államosításokig űzték az ipart, a ház pedig még a hetvenes években is otthont adott az egyik mester özvegyének.

A számos alkalommal átalakított, vizesedő pincéjű és rossz állapotú házon a Józsefvárosi Önkormányzat 2016-ban, illetve 2017-ben bérlőkkel együtt, annak valós értéke alatt próbált meg túladni. Ez nyilvánvalóan jól jött a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, ami ugyanebben az előszerződést kötött az önkormányzattal, rövidesen pedig az ingatlant is átvette.

A PPKE engedélyt kapott a védettséget nem élvező udvari szárny, illetve a telken álló udvari épületek lebontására, sőt két évvel ezelőtt a homlokzatot díszítő fémalkotás is nyom nélkül eltűnt.

A kapu mellett később elhelyezett felirat szerint az a restaurálást követően visszakerül a helyére, ez azonban biztosan nem fog megtörténni, hiszen

a felújítások sorozatos elmaradása miatt a fémlapokból álló alak olyan rossz állapotb