Jöhet a bakufu és az érintésmentes fogócska - Android

Jöhet a bakufu és az érintésmentes fogócska - Android

A koronavírus-járvány egy orvos-biológus szemével. Mit nem lehet ezen érteni? – Orbán és a gyöngyöspatai ítélet. Katonavilág Magyarországon. „Hogy állsz, Sándor?” – Pintér átvilágítja az egészségügyet. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Sarkadi Balázs akadémikus írása

Sokan jósolták, hogy az emberiségre az igazi veszélyt egy gyorsan terjedő és súlyos megbetegedést okozó vírus jelenti majd, de hogy egy egyszerű koronavírus ilyen hatalmas járványt idézhet elő, azt talán senki nem gondolta volna. A koronavírusok jól ismerten itt élnek velünk, nevüket a zsírszerű burokba ágyazott fehérjetüskékről, a nap koronájához hasonlóan kitüremkedő cukortartalmú fehérjékről kapták. Egyszálú ribonukleinsav (RNS) az örökítő anyaguk, gyorsan terjednek, az emberben általában egy kis náthát, esetleg hasmenést okoznak.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

A COVID-19 járványt okozó SARS-CoV2 vírus valószínűleg csak néhány éve fejlődött ki, a SARS betegséget okozó vírus közeli rokonaként, eredetileg a denevérekben elszaporodva, majd evolúciója során folyamatosan alkalmazkodva az emberek közötti terjedéshez. De hát mit tudnak ezek a vírusok, hogy ilyen gyorsan és hatékonyan terjednek és fertőznek, ilyen súlyos betegséget, akár halált okozhatnak? A különböző vírusok változatos technikákkal használják fel a megtámadott sejtek alkotórészeit a saját szaporodásuk elősegítésére, hiszen minden ilyen feladatot a gazdasejttel kell elvégeztetniük. Úgy tűnik, hogy a CoV-2 vírus e „trükköknek” egy rendkívül hatékony kombinációját alkalmazza.

Gadó Gábor: Érintésmentes fogócska

A hírhedt gyöngyöspatai szegregációs ügyben Magyarország miniszterelnöke megismerve a Debreceni Ítélőtábla jogerős ítéletét, ez év januárjában arról beszélt, hogy bár ő nem gyöngyöspatai, de ha ott élne, megkérdezné, miként lehetséges, hogy „(…) egy faluban élő, etnikalag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül”. Orbán Viktor szerint: „A gyöngyöspataiaknak igazságot kell szolgáltatnunk.”

A Kúria 2020. május 12-én kihirdetett ítélete a polgári joggal foglalkozó szakemberek számára nem tartogatott meglepetést. Az ügyben eljárt bírói tanács „(…) hatályában fenntartotta a Debreceni Ítélőtábla jogerős ítéletét, amely a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulók jogellenes elkülönítésében és részükre alacsonyabb szintű oktatás nyújtásában megnyilvánuló személyiségi jogsértés miatt 60 felperes részére, mintegy 100.000.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alpereseket…”. A legfőbb bírói fórum nem kísérletezett azzal, hogy megpróbálja összebékíteni a hatályos jogrendet a kormányfői elvárással, elutasította az alperesek (a helyi önkormányzat, az érintett általános iskola és az illetékes tankerületi központ) arra irányuló kérelmét, hogy pénzfizetés helyett természetben, az általuk felajánlott pótlólagos képzés, oktatás formájában teljesíthessék kártérítési kötelezettségüket.

A Kúria határozata egyértelművé tette, hogy senki sem mentesülhet az alapvető jogok semmibevétele miatt megítélt kártérítés megfizetése alól pusztán azzal, hogy utóbb (hosszú évekkel később) vállalja, hogy teljesíti (már ha az egyáltalán lehetséges) korábban elmulasztott törvényi kötelezettségét. Ha az ügyben eljárt bírák elfogadták volna ezt a „politikai ajánlatot”, ezzel a nem vagyoni kártérítés fogalmát is kiüresítették volna.

Vásárhelyi Mária: Megint ugyanazok

Schmidt Mária id. Rajk László számlájára írja, hogy rémuralmuk miatt több százezer magyar menekült el az országból. Azt ugyan nem tudom, hogy az 1949-ben kivégzett Rajk mennyiben járult hozzá az 56-os forradalom leverését követő menekülési hullámhoz, korábban ugyanis ebből az országból senki nem tudott elmenni.  Azt viszont tudom, hogy

a napokban éppen 100 ezer magyar állampolgár folyamodott letelepedési engedélyért az Egyesült Királyságban, összesen pedig, a legóvatosabb becslések szerint is legalább 500 ezer magyar hagyta el az országot az utóbbi tíz évben. Ha feltételezzük, hogy közülük csak minden második kivándorló döntésében játszottak szerepet politikai szempontok is, ez akkor is több, mint ahányan a forradalom után elmenekültek az országból.

És bár nem szeretnék elmerülni Schmidtnek a Demokratikus Ellenzékről tett hazug, sunyi, rosszindulatú és minden alapot nélkülöző vádaskodásában, azt azonban tisztán kell látni, hogy a Kádár-korszak ellenzéke lejáratásának legfontosabb célja, hogy felmentést adjon mindazok számára, akik a diktatúra idején jobb esetben lapítottak, rosszabb esetben látványosan együttműködtek az elnyomó rendszerrel. Hiszen ha sikerül elhitetni, hogy a pártállam ellenzékének tagjai valójában a rendszer dédelgetett kedvencei voltak, akkor joggal könyvelhetik el magukban a diktatúra kiszolgálói, hogy ezekhez a „komcsi gyerekekhez” képest még ők is hősök voltak.

Váncsa István: Jöhet a bakufu

Mária országa e vészterhes napokban mindinkább kaszárnyára kezd hasonlítani, apró különbségekkel persze. Az első különbség az, hogy a Magyar Néphadsereg laktanyáiban mindenki kapott enni, méghozzá nem havonta vagy negyedévenként egyszer, mint gondolnók, hanem naponta háromszor. Reggeli, ebéd, vacsora. Éjszakai szolgálat eseté­ben éjszakai pótlék, sőt, bár ezt a nyájas olvasó nyilván nem hiszi el, némely alakulatnál a harcos még ozsonnának is örvendhetett. A máso­dik különbség a szellemi színvonalban áll. Pártunk és kormányunk ci­zelláltabb elméi kétségkívül mélyen szántó megnyilatkozásokkal nyű­gözik le a nagyérdeműt, evvel együtt be kell látnunk, hogy a Magyar Néphadsereg politikai tisztjei Platónok és Arisztotelészek voltak hozzá­juk képest. A harmadik különbség pedig nyilvánvalóan morális termé­szetű. Egy hadtápos főtörzs mondta fél évszázaddal ezelőtt (talán már meg is írtam valahol), hogy tizenöt szolgálati év elteltével minden had­tápos katonát tárgyalás nélkül fel kéne akasztani. Biztosra vehető ugyanis, hogy folyamatosan kilopta az alakulat babgulyásából a mar­hahús kétharmadát és a bab felét, lopott cukrot, lisztet, zsírt, takarító­szert, talán még bakancsot is. Bitó. Komplett hadseregek, sőt komplett országok egyben történő lenyúlása azokban a történelem előtti idők­ben föl sem merült.

Kovács Zoltán: „Hogy állsz, Sándor?”

Ennek az egészségügyi vészhelyzetnek a legnagyobb tanulsága, hogy lakosság példás fegyelme nem a kormány intézkedéseinek volt köszönhető, hanem épp ellenkezőleg: miután a kormány szinte mindenben késlekedett, nem volt képes időben maszkok beszerzésére, sőt, az egészségügyi világszervezet tesztelésre vonatkozó ajánlásait nem vette komolyan, a lakosság kényszerűségből maga kezdte szervezni a védekezést. Ezért maradtak a számok kedvezőek, és nem a kormányzati látványakciók meg a rendőrség napi gyakoriságú tévés mutatkozásai miatt. Orbán arról beszélt, hogy a védekezésben Ausztria a minta. Valamit alaposan elnézett. Az osztrák televízióban nemigen jártak rendőrök meg katonák, nincs divatban a hadseregbeli militáns szóhasználat, és a kancellár se rohangált fölöslegesen sehova. De főleg nem mutogatta magát, amit a kormányfő viszont betegesen imád. Gumicsizmában a gátakon, aggódva egy térkép fölött, és amint 2013-ban, a hóban rekedt két gyalogos kimentésében tevékeny.

Hogy állsz, Sándor?

– kérdi az elmaradhatatlan propagandafilmben a bakancsát húzó már akkor is miniszter Pintért. Indulhatunk – jön a válasz. A nép meg nézi.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

22/05/2020 05:00 AM