Egy kép minden kerületből - Android

A Fortepan közösségi archívumának minden harmadik képe Budapesten készült. A Pro Urbe Budapest díj alkalmából a szerkesztők körülnéztek 48 ezer fővárosi képük között, és maguk is meglepődtek.

Közösségi archívumunk minden harmadik képe Budapesten készült. A díj alkalmából körülnéztünk 48 ezer fővárosi képünk között és meglepődtünk: nem gondoltuk, hogy ekkora különbség van az egyes kerületeket ábrázoló képek száma között. Míg a XXIII. kerületet jelenleg csak 16 kép mutatja, a rekorder VIII. kerületről 6673 felvételt lehet letölteni. (Ha nem kaptuk volna meg a nagyszerű Szalay Zoltán hagyatékának egy részét, aki évtizedekig fényképezett a rádióújságnak, akkor az I. kerület lenne az élen 4841 képpel.)

Várjuk tehát a külső kerületekből a felajánlásokat! Addig is fogadják szeretettel az alábbi 24 képet – a Fortepan menedzserétől, civilben várostörténésztől, útikönyvírótól. Azért nem huszonhármat, mert a Margitsziget nem maradhat ki, és újabban nem tartozik egyik kerülethez sem.

Fotó: Fortepan / Hegyi Zsolt / Balla Demeter felvétele

A XXIII. kerület, azaz Soroksár annyira nagy múltú település, hogy már Anonymus is emlegeti, de manapság mindenféle tragédiák (török uralom, német származásúak erőszakos kitelepítése) következtében csak mutatóban élnek itt az egykori lakosok leszármazottai. 1994 óta önállósult külön kerületként.

A Fortepan sokarcú archívum, számos képe, köztük ez is tekinthető művészi alkotásnak. Balla Demeter (1931–2017) készítette, a ráckevei Duna-ág horgászait örökítette meg, átellenben a kerülethez tartozó Molnár-sziget, ott valaha több tucat vízimalom őrölte a helyben termesztett rozst.

Fotó: Fortepan / Schermann Ákos / Schermann Szilárd felvétele

A XXII. kerület hivatalos neve Budafok-Tétény, úgy jött létre, hogy 1950-ben kényszerítették össze Budafok városát két környező községgel. Schermann Szilárd (1895–1977) botanikus, lelkes természetjáró, a Magismeret című két kötetes alapmű szerzője lelkes amatőr fotográfus volt. 1932-ben készült képén a Stáció utcát láthatjuk, szemben a Czuba-Durozier-kastély, a Franciaországból bevándorolt konyakgyáros divatot gerjesztő lakhelye. Távolabb jobbra a Sacelláry-kastély, mögötte a Törley-kastély. A budafokiak tudják, hogy Sacelláry Irén Törley József pezsgőgyáros felsége lett – a két szomszédos lakot elválasztó kerítést azonban soha nem bontották le. Mintha a vidéki Franciaországban járnánk…

Fotó: Fortepan / Kincses Károly / Kovács Márton Ernő

A XXI. kerület, azaz Csepel az azonos nevű szigeten fekszik. 1838-ban a nagy árvíz teljesen elpusztította az akkor ott található települést. 1892-ben települt oda a Weiss testvérek lőszergyára, amelyből a későbbi gyáróriás kialakult. Csepelt 1950-ben olvasztották Nagy-Budapestbe.

A képet Kovács Márton Ernő (1912–1992) hivatásos sportfényképész készítette, akinek a koalíciós korszakból és a Rákosi-korszak elejéről maradtak fenn érdekesnél érdekesebb képei. Itt például Csepelen, a Szent Imre téren látunk egy izmos, kisportolt, nyilván munkásfiatalt, aki Csepel kerékpárján készül tovább indulni, de nem bírja ki, hogy azonnal bele ne nézzen a vastag könyvbe, amit a Szikra Kiadó kitelepült könyves pavilonjában vásárolt. Mesterien beállított kép 1949-ből.

Fotó: Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György

A XX. kerület, azaz Pesterzsébet lényegében egy nagy, sok részből álló lakóövezet, melyet valaha sok-sok kis bolt szolgált ki. Az 1960-as pesterzsébeti képen látható hentesüzlet a Kossuth Lajos utca 99/a. alatt volt – ma is ott van. Látják ott azt a fiatal hentest? Neve Misi. És tessék elképzelni, Agócs Mihály még 78 évesen is ott dolgozik a boltban, az a különbség, hogy most már az övé.

Bár a Fortepan adományozóinak többsége család, de szerencsére jó néhány közgyűjtemény is együttműködik a portállal. Ezek közé tartozik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. Onnét került a Fortepanhoz egy különös fotós életmű. Sándor Györgynek hívták azt a profi fotográfust, aki 1957 és 63 között fényképezett az akkor indult Esti Hírlapnak, a „szocialista bulvárlapnak”. Aztán szögre akasztotta a fényképezőgépet – és az IBUSZ utazási irodánál helyezkedett el, onnét is ment nyugdíjba, a rendszerváltás idején.

Fotó: Fortepan / Gali

Kispest 1922-ben lett város, 1950-ben kényszerítették bele Nagy-Budapestbe, de ennek ellenére a helyiek lokálpatriotizmusa nagyon erős maradt. Kispest két részből áll, a tulajdonképpeni Kispestből és a ma reneszánszát élő Wekerletelepből. Az itt bemutatott, ismeretlen fotográfus által készített kép az utóbbi városrészt ábrázolja 1928-ban, éppen húsz évvel azután, hogy az építkezésbe belefogtak, és három évvel azután, hogy elkészült mind az 1007 ház, és bennük a 4412 lakás. Nevét a munkáslakótelep kezdeményezőjéről, Wekerle Sándorról (1848–1921), az első polgári származású magyar miniszterelnökről kapta. Eredetileg állami alkalmazottak, a közeli gyárak munkásai költöztek ide, aztán már inkább csak a jobb módúak engedhették meg maguknak, hogy itt éljenek.

Fotó: Fortepan / ifj. Berkó Pál / Berkó Pál

A XVIII. kerület Budapest délkeleti részén helyezkedik el, 1950-ben jött létre a népesebb Pestszentlőrincből és a kisebb Pestszentimréből. A kerületben ma laza beépítésű családi házas övezetetek és kiterjedt lakótelepek váltogatják egymást. Itt helyezkedik el a lakóknak sok problémát okozó Liszt Ferenc repülőtér. A kiválasztott felvétel is ottani jelenetet ábrázol: 1958. április 2-án Nyikita Hruscsov szovjet pártelnök, az 1956-os forradalom leverője érkezik „baráti látogatásra”. Ez a sok ember természetesen nem spontán érdeklődő, hanem munkahelyekről kirendelt tömeg.

A Fortepan egyik örömmel magára vállalt szerepe a bujkáló fotós életművek feldolgozása és közzététele. Berkó Pál (1902–2005) kalandos életű illegális kommunista volt, aki hamar kiábrándult a Rákosi-rendszerből, és elugrott a rá váró pártkarrier elől. Elvégezte az egyetemet földrajz-történelem szakon, és közben rendületlenül fényképezett. Ezen a felvételen átsüt titkon szabadjára eresztett gunyorossága. A kirendelt vattatömeg, ha már ott volt, látni is akart valamit. Vajon ennyi kézitükör lapult a női táskákban, vagy kifejezetten az alkalomra hozták magukkal őket?

Fotó: Fortepan / Németh Tamás

A XVII. kerület, mesterségesen alkotott elnevezése Rákosmente, de találó, mert a Rákos-patakra utal. Ez a főváros legkeletibb és egyben legnagyobb területű kerülete. Kilenc eltérő hagyományú és nevű települését, illetve területét 1950-ben olvasztották Nagy-Budapestbe.

Lakosságának zöme ma már nem ilyen falusias, fakerítéses kertben él, mint az 1960-as felvételen, ami a Baross utca az Ady Endre utca kereszteződésében készült, a Sóska utca felé nézve. Ma már itt drót, beton, illetve téglakerítések vannak, a buszmegálló sincs meg. A kerületben, ha nem is pont ezen a környéken előbb nagyarányú lakótelepek, majd igen sok önerős családi ház épült, újabban a lakóparkok száma növekszik. A lakosság száma ma is egyre nő.

Fotó: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnok gyűjteménye

A Pest északkeleti peremén elhelyezkedő elővárosias XVI. kerületet – újabb nevén Kertvárost – 1950-ben hozták létre, amikor összeférceltek öt közeli, részben a Szilas-patak két partján található, eléggé különböző hagyományú települést: Cinkotát, Mátyásföldet, Rákosszentmihályt, Sashalmot és Árpádföldet. A kerületi épített örökség nagy kincse a mátyásföldi nevezetes villanegyed.

A Fortepan igen gazdag a történelmi személyeket ábrázoló képekben, a fenti kép is ezek közé tartozik. 1935. június 8-án készült, ismeretlen fényképész felvétele. Herman Göring porosz miniszterelnököt üdvözli rajta Hans Georg Mackensen budapesti német nagykövet. Nem tárgyalni jött Magyarországra a fontos német politikus, későbbi légimarsall, csak adriai nyaralásáról, illetve belgrádi tárgyalásairól hazafelé tart itt pihenőt.

A mátyásföldi repülőtér a magyar aviatika bölcsője, 1918 és 37 között Magyarország nemzetközi repülőtere volt. Ma már csak rádiótávirányítású modellek szállnak fel innét.

Fotó: Fortepan / Bojár Gábor / Bojár Sándor

A XV. kerületet Rákospalotának nevezik a budapestiek, noha Pestújhely és Újpalota is a része. Újpalota az ország egyik legnagyobb lakótelepe, összesen 15400 lakás épült itt 1969 és 1976 között, a szolgáltató egységek 1978-ban készültek el. A Fő térre tervezett kulturális központot sose építették meg.

Bojár Sándor (1914–2000) már az érettségi évében letette a mestervizsgát. Jobbnál jobb lapoknál volt riporter, a háború után is megtalálta a helyét, a koalíciós időkben fogalmazó volt a budapesti rendőrfőkapitányságon, utána visszatért a sajtóba. Idős korában elhalmozták mindenféle kitüntetéssel, Balázs Béla-díjat is kapott. Ez az érdekesen komponált képe talán az Autó-Motor újság számára készült, ahol 1966 és 88 között dolgozott. Daruk, félkész házak, csenevész fák láthatók az 1974-ben készült képen, amibe – nyilván nem véletlenül – belelóg egy régebbi típusú Wartburg is.

Fotó: Fortepan / Hámori Gyula

Budapest XIV. kerületét, azaz Zuglót 1935-ben hozták létre, területe korábban a VI., VII. és X. kerületekhez tartozott. Most ünnepelte születésének 85. évfordulóját, egy érdekes kiállítással, amelynek megnyitóján a polgármester tréfásan megjegyezte, hogy a kerület nem csak ilyen idős, de Budapesten a legtöbb (nyolc) kerülettel határos.

A fenti kép 1955-ben készült a régi, bádogból épült, sok évtizede szolgáló nagycirkusz épületben, egy teltházas előadáson. A közönség láthatóan élvezi a produkciót, és ügyet sem vetnek a nagy méretű reklámra, amely így szól: „Telefonáljon röviden! Ezzel is javul a telefonszolgálat.” Ez a szűnni nem akaró, állandó, de hatástalan népnevelési hajlam nagyon jellemző volt az ötvenes és hatvanas években az egész országra. Hámori Gyula (1913–1977) a Fortepanon leginkább több száz esküvői fotójáról ismeretes, ezek a háborút követő újrakezdés energiáit sugározzák. Az ötvenes években iparengedélyét bevonták és üzemi fényképész lett az Egyesült Izzóban. A kádári években aztán a Király utca 78-ban nyithatott üzletet.

Fotó: Fortepan / tm

A XIII. kerület 1930-ban jött létre, de 1950-ben jelentősen megváltoztatták határait, amikor hozzácsapták Újlipótvárost, amely addig Lipótvárossal alkotta az akkori V. kerületet. A mai kerület igen heterogén, de gyorsan fejlődő, részben ipari, egyre nagyobb részét tekintve pedig lakó- és irodai zóna.

A Fortepan igen erős a változást megragadó képekben. Erre jó példa az 1989-es kép, amely a megfejtés szerint a Csanády utca 18. alatti két boltról készült. Különösen a jobb oldali, „delejezés” szolgáltatást is hirdető autóvillamossági bolt jelképezi a már javában dübörgő rendszerváltás hozta változásokat. A portál kopottsága egyébként is azt érzékelteti, hogy ahhoz már az utolsó békeévek óta nem nyúltak.

Fotó: Fortepan / Csonka Sándor

A ma Hegyvidéknek nevezett XII. kerület eredetileg 1930-ban jött létre, amikor kivált az I. kerületből. Ma 18 városrészre oszlik, Budakeszierdőtől Zugligetig. Itt vannak a legnépszerűbb kirándulóhelyek, a kerület egy része tájvédelmi körzet.

A kiválasztott kép idilli jelenetet ábrázol: egy szép kertben hat kisiskolás ül körül egy asztalt, az egyik kisfiú egy könyvben vagy atlaszban elmélyülve magyaráz valamit. Amikor az adományozó megküldte a képet, elmondta, hogy ő az álló fiú, egyben azt állította, hogy a magyarázó barátja nem más, mint Nádas Péter, a későbbi író. Megkérdeztük erről Nádast magát is. Ezt válaszolta:

A hír igaz, én jól magamra ismerek, amint éppen magyarázok valamit a két oldalamon ülő kicsiknek. […] A képet minden bizonnyal apánk, Nádas László készítette a svábhegyi ház kertjében (Gyöngyvirág u. 12.). Talán 1953 nyarán. A mi képeink között nem maradt fenn. Örülök neki.

Fotó: Fortepan / Tehtube

A XI. kerület, amely valaha Szentimreváros névre hallgatott, az 1930-as kerületreform során jött létre. 1950-ben hozzácsapták Albertfalvát és Kelenvölgyet. 2005 óta hivatalos neve Újbuda. Összesen 21 városrészre oszlik, köztük van a Gellérthegy, és vannak újabb keletű képződmények, mint Őrmező vagy az Infopark. 132 825 lakosával (2019-es becslés) Budapest legnépesebb kerülete, annyian élnek itt, mint Győrben.

A Fortepan sok képe egy-egy település arcának alapvető változásairól tanúskodik. Mint például a fenti 1926-os felvétel, ismeretlen fotográfus képe. Ezen még nyoma sincs a Horthy Miklós hídnak (a későbbi Petőfi híd), amelyet 1932 és 37 között építettek fel. A mai Lágymányos helyén egy méretes tó volt. Ezt a Műegyetem építéskor kezdték fokozatosan feltölteni. Az új híd építése után a folyamat felgyorsult. Az ide épült egyedi lakótelep több lépésben, 1954 és 1965 között épült meg.