Újra élhető közparkká alakítaná a Városligetet a főváros - Android

Zöldebb, és élhetőbb park születhet – feltéve, ha a kormány kész a párbeszédre.

The post Újra élhető közparkká alakítaná a Városligetet a főváros first appeared on 24.hu.

Az elmúlt években Budapest képét számos nagy építkezés változtatta meg, a folyamat pedig ma is folytatódik: védelemre érdemes, vagy védett épületek tűnnek el, vagy épp fenyegeti őket a lebontás veszélye, a zöldterület mennyisége pedig az új építkezéseknek köszönhetően csökken. Az indokolatlan fakivágások nemcsak a foghíjtelkeken, de a különböző parkokban is jelentkeznek: kitűnő példa erre a Liget-projekt, aminek részeként a magyar kormány a világ egyik első közparkjába, a Christian Heinrich Nebbien által kétszáz évvel ezelőtt megtervezett Városligetbe helyezné a múzeumi negyedet, felújítás és helyreállítás helyett ezzel még távolabbra lökve azt az ideális állapottól – hiszen az emberek így nem pihenni, sétálni, vagy épp futni járnának a minden társadalmi osztálynak kikapcsolódást nyújtó kertként megálmodott területre.

A Főváros A Városliget a lassítás helye! című, először a 24.hu-n olvasható vitairatában a felülről elrendelés (szubordinálás) és az alulról építkezés (koordinálás) vágyának találkozásaként határozza meg a kormány és a budapesti vezetés közti konfliktust:

A felülről történő fejlesztés nem kérdezi meg az embereket, mindent egy szűk elit igényeiből kiindulva képez le és ő maga erőszakolja felülről rá az akaratát a sokakra, akiknek mindezt csak elszenvedni áll jogában, a beleszólás lehetősége viszont nincs vagy nagyon csekély. A nepotista uralkodók, az abszolutista állam és a diktatúrák olyan tereket hoznak létre, amely a kevesek dicsőségét és uralmát hirdeti az alattvalók felett. Ez a szubordinálás. Ezzel gyökeresen más eszméket hozott a felvilágosodás kora, ahol a sokak igénye, a demokratikus döntéshozás, a beleszólás lehetősége, az érintettek bevonása, az alulról szerveződő gondolatok a meghatározóak. A polgári demokráciákban ezért a koordinálás válik meghatározóvá. A Városliget hányatott kétszáz éves története e két egymással ellentétes téralakítási filozófia harcaként jellemezhető. A Városliget megtervező és egy ideig a park kivitelezését is felügyelő Nebbien tudatosan egy olyan »népkertet« tervezett meg, ahol a különféle társadalmi osztályok közötti különbségek határai elmosódnak, olyan közösségi tér jön létre, ahol találkozhat az arisztokrata a polgárral, a szegény a gazdaggal, a főrang a közemberrel.

Népkertből a mindenkori hatalom játszótere

A tájépítészet alapműve, a tájképi kert stílusát és filozófiáját megalapozó ötkötetes Theorie der Gartenkunst útmutatása alapján megvalósult „népkerteket” a művet jegyző Christian Cay Lorenz Hirschfeld igen fontosnak tartotta, és hitt abban, hogy a természeti világ lemásolása erősíti az egyének moralitását, sőt, egy többrétegű oktatási program színtereként, illetve a társadalmi fejlődés katalizátoraként tekintett a fásított sétaterekre, illetve népkertekre, amelyek a tájképi kertekkel ellentétben a „vissza a természetbe” ideáját, a természettel való békés együttélést, és a társadalmi osztályok közti átjárhatóságot hirdették, távol maradva mindenféle mérnöki szögletességtől, az aranymetszéstől, a szimmetriától, illetve a kiemelt jelentőségű fókuszpontoktól.

A Városliget is ezen elv mentén indult el a megvalósulás felé, és minden porcikájával a feltörekvő városi polgárság azon igényét tükrözte, hogy az uralkodó osztályokkal azonos jogok illessék meg.

A mögötte lévő filozófia ma is érvényes: a mindenki számára egyenrangú módon használható közösségi tér, KÖZpark

– olvasható a dokumentumban, ami jelzi, hogy a felülről elrendelés, és az alulról építkezés ellentéte már az első évtizedekben eltérítette a Városligetet az eredeti céljától: már Budapest 1873-as megszületése előtti városrendezési tervekben megjelent az egy középponti térből sugárirányból induló utakkal operáló Sternallé elképzelése, az első, felülről elrendelt változásra azonban az 1885-ös Budapesti Általános Országos Kiállításig kellett várni: ekkor született meg a második világháborúban elpusztult Iparcsarnok (később ennek helyén állt a Petőfi Csarnok), illetve környezetrendezése, a helyzetet pedig az 1896-os Millenniumi Kiállítás során született épületek – így az 1904-1908 közt kőből újjáépített Történelmi Épületcsoport, mai nevén a Vajdahunyad-vár –, majd az 1972-ig itt tartott Budapesti Nemzetközi Vásárok vitték még messzebb az eredeti céltól, és tették egyértelművé, hogy a Városligetet az ország mindenkori vezetése a saját játszótereként kezeli, esélyt sem adva az alulról való építkezésnek, illetve a pihenőpark funkciónak.

Ez a felülről megerőszakolás megkérdőjelezte a Városliget közpark jellegét, kihasításaival és lekerítéseivel kisajátított területeket kiváltságosok (vállalkozók, állam, fizető közönség) számára, a „közlegelők” kárára hozott be a mindenki által látogatható parkba üzleti magánérdekeltségeket, illetve az állami reprezentációt.

Budapest kis Párizzsá kívánt válni: az Andrássy út és a Hősök tere a Louvre – Tuilériák kertje – Champs-Élysées tengelyt másolta, az Iparcsarnok elé tengelyes szimmetriában épült neobarokkos parter mező a Rondóig, a tengelyes szimmetriát pedig később a Sztálin-szobor, és a mögötte felépült BNV is továbbvitte.

A folyamat a parkot biodíszletté változtatta, hiszen agyonterhelt, a pihenést és kikapcsolódást már egyáltalán nem támogató közeg jött létre, amit csak a Nemzetközi Vásárok Kőbányára telepítése oldott fel.

Az ezt követő parkrekonstrukció 1973-as kezdetével felcsillant a remény arra, hogy a koordinálás egyre nagyobb szerepet kap a Városliget fejlődésében:

számos épület eltűnt, a park mérnöki vonalak helyett visszakapta a természetes vonalvezetését, és a sebek gyógyulni kezdtek.

A helyreállítás azonban megállt, hiszen Budapest költségvetése a rendszerváltás után egyszerűen nem engedte meg azt, hogy a fejlődés folytatódhasson. 2012-ben végül kétfelé vált az út – írja a dokumentum:

Az egyik oldalon jelentős, alulról jövő és szakmai erők gyülekeztek a park történeti parkká nyilvánítása körül, készülve a kétszáz éves évfordulóra, illetve a világ egyik első közparkjának méltó, és történetileg még menthető rehabilitációjára, illetve a világörökségi területhez méltó rendezésére, A másik oldalon viszont felbukkant a múzeumi negyed-koncepció és a felülről vezérelt akarat legyőzte az alulról jövőt.

Ambiciózus beépítési terv született, amit az akkori építési szabályok, törvények, illetve a fejlesztési tervek is gátoltak, ezért

felülről kikerülték a fővárosi koncepciókat, törvénnyel írták felül a törvényt, és önhatalmúlag megváltoztatták az építési szabályokat.

Nagyobb tömeg, nagyobb terhelés a parknak

A közparkok a jelenleg is érvényes építési törvény szerint beépítésre nem szánt, közhasználatú zöldfelületek, a törvény kifejtésére szolgáló Kormányrendelet (OTÉK) szerint pedig emiatt

legfeljebb 3%-os beépítés jelenhet meg bennük, de ezeknek elsősorban az üzemi kiszolgálást, a vendéglátó-, sport- és egészségügyi funkciókat, a rekreációt, illetve a köztisztasági elvárásokat kell kiszolgálnia, az épületek homlokzatmagassága pedig nem haladhatja meg a 7,5 métert.

A rendeletben foglalt 70 százalékos zöldfelületi borítottság, illetve a 3 százalékos beépítés közti különbözet a közparki utak, parkolók, illetve kaputérségek burkolt felületeit jelenti, hiszen ezeknek köszönhetően lesznek elérhetők a különböző épületek, szabadidős tevékenységeknek helyet adó területek, illetve a gyepfelületek roncsolása nélkül ezeken végighajtva gondozható a park. Az ennél nagyobb burkolati arány, a tartós és állandó tömegrendezvények, a magas épületsűrűség, a 25-40 méteres homlokzatmagasság, az elszabadult alápincézés, a magasabb szintszám és négyzetméter-arány a közműveknek és emberi terhelésnek olyan tömegét zúdítaná egy közparkra, ami annak hosszútávú fenntarthatóságát veszélyezteti.

A Városligettel fennállása során ez már többször megtörtént, hiszen a már említett Országos Kiállítás, a Milleneumi Kiállítás, majd a BNV sűrűn beépítette a területet, mindamellett, hogy a Hősök tere eleve a zöldterületbe nyúlt, a Városligeti-tó betonmedret kapott, a néhány éve még óriási autóparkolóként működött Felvonulási tér pedig öt hektárnyi zöldfelület burkolásával született.

Az ebből az erősen túlépített állapotból történt visszalépés is annyi épülettömeget és burkolatot hagyott hátra, ami a Városligetet még mindig 5,7 százalékban beépített állapotban hagyta, így a szabályok szerint új építésre egyáltalán nem lenne lehetőség, sőt, további bontásra lenne szükség annak érdekében, hogy a park fenntartható legyen.

A tervezett épületek, illetve az oda szervezett épületek tömegvonzása jóval ugyanis nagyobb terhelést jelent majd a parknak, mint a kevesebb épület, és nagyobb zöldfelület – olvasható a szövegben, ami hozzáteszi: Budapest épp ilyen terveket dédelgetett a Városligettel kapcsolatban, amikor Tarlós István főpolgármestersége alatt elfogadta a Budapest 2030 koncepciót.

Kézenfekvő bontási helyszín volt a két megmaradt BNV-épület, a FŐKERT leromlott telephelye, az állatorvosok által használt, megmaradt felvonulási épületek, illetve a Petőfi Csarnok, melyek bontásával a park megközelítette volna a 3%-os küszöbértéket, sőt,

az Olof Palme Ház, a Vajdahunyad Vár, a Műjégpálya és a Széchenyi Fürdő épületének renoválásával megfelelő háttérinfrastruktúra maradt volna a közparki szolgáltatásoknak, aminek részét képezhette volna a Felvonulási tér bontása, illetve a zöldterület fejlesztése mellett itt létrejövő kisebb (3-500 férőhelyes) mélygarázs is, hiszen ez is 30 ezer négyzetméternyi nagy talajkapcsolatos (nem aláépített) zöldfelületi nyereséget jelentett volna a parknak.

Az úthálózat és a burkolt sportpályák racionalizálása, illetve a betonmedrű tó részleges – a Műjégpálya területének meghagyásával történő – feltörése, majd állandó vízborítású tómederré alakítása ezek után elegendő lett volna ahhoz, hogy a park a minimum 70 százalékos zöldfelületi arány közelébe kerüljön, hozva a törvény által elvárt minimum értékeket.

A vitairat szerint a Liget-projekt 2018-ig magában hordozta a lehetőséget, hogy a kormányzati direktíva esetleges felülírásával az elbontott épületek helyét visszaszerezze a közpark, sőt, esély látszott arra is, hogy a zöldfelület újra a Dózsa György útig tartson:

a parkoló felszámolása után nagyarányú fatelepítéssel, illetve a Rákosi-kor derekán, 1951-ben megcsonkított történelmi bejárat, a kör alakú Rondó eltűnt harmadának pótlásával a Városliget százhúsz éve várt és vágyott részleges rehabilitációja, illetve a népkert-koncepció visszaépülése kezdődhetett volna meg – összhangban azzal, amit a Budapesti Világörökségi Zóna kijelölésekor az Állam a UNESCO felé vállalt.

A 2018-as országgyűlési választásokkal az esély elveszett, és tízmilliárdok befektetésével elindult a Felvonulási tér beépítésével létrejövő Néprajzi Múzeum, a Hungexpo-épületek helyére álmodott Magyar Zene Háza, illetve a Fővárosi Állat- és Növénykert területén születő Biodóm építése.

A Néprajzi Múzeum-projekttel a Rondó helyreállításának esélye örökre elveszett. A Zene Házának létrejöttével nagy forgalmú, a parkra nagy terhet helyező, a csendes és nyugodt környezet biztosítását még nehezebbé tévő rendezvényhelyszín jön létre, a Biodóm pedig ugyan megoldja a szűkös állatkifutók problémáját, de a magas fenntartási igény miatt kérdéses, hogy a projekt valaha megtérül-e.

A vitairat hozzáteszi:

ha ez a három épület megépül, úgy a 2012-es kiinduló állapotokhoz képest még mindig várható zöldfelületi nyereség, burkolati arány-csökkenés és tényleges, nem csak számokból kimutatott zöldfelület növekedés. Ezen a ponton tehát még a közpark jelleg erősödik a kiinduló állapotokhoz képest, ehhez azonban létfontosságú, hogy ne történjen több beépítés, és a jövőbe na tényleges közpark-rehabilitáció kerüljön a fókuszba.

A Főváros ezt az irányt szeretné képviselni, törekvéseit pedig a Városligeti Építési Szabályzat 2020. októberi módosításával is kifejezte, a kormány ezt azonban nem fogadja el.

A városvezetés nem gördít akadályokat a rozsdaövezetek felértékelése, illetve a kulturális beruházások elé, de határozottan kiáll meglévő zöldfelületek védelméért, illetve a leromlott közparkok közparkként való rehabilitációjáért – olvasható a dokumentumban, ami a pozitív változásokat is kiemeli, illetve felajánlja a segítségét: üdvözli a Közlekedési Múzeum és az Építészeti Múzeum tervének a Liget-projektből való kiemelését – előbbi az Északi Járműjavító, utóbbi pedig a Városligeti fasorban működött kórházi épületegyüttesben valósul meg –, és helyesli az autópálya-bevezetővé vált Kós Károly sétány lezárását.

Kapcsolódó

Kiemelt beruházásként újul meg egy rég elhagyatott pesti kórház

A századfordulóra kialakított három szanatórium a szocializmusban kórházzá vált, tizenhárom éve azonban üresen áll. Most talán rendeződhet a sorsa, de kérdés, hogyan óvják majd meg a Városligeti fasor 9-13. értékeit.

Új helyszínek a kulturális intézményeknek

A dokumentum szerint a főváros szívesen részt venne a Fotográfiai Múzeum helyének egy alulhasznosított területen való kijelölésében, vagy a Nagyvásártelep rehabilitációja során létrejövő úgynevezett Diákváros területén, ahová a jelenlegi kormányzati mesterterv  kulturális funkciót is szívesen látna, de várakozással tekint a Fővárosi Nagycirkusz elköltöztetése, a Szegedi úti csomópont, a Mexikói úton építendő P+R parkolóház, a Millenniumi Földalatti végállomásának átépítése – az 1-es villamossal és a vasúttal közös intermodális csomópont kialakítása – felé, sőt, új helyszínt is ajánl három, ma nem létező kulturális intézménynek:

Szívesen látnánk a Rákosrendezőn egy olyan állami fejlesztést, ami az M3 bevezető P+R igényének kielégítése mellett teret tudna adni a már nem létező Vidámparknak modern formában (Legoland?) illetve be tudná fogadni a Fővárosi Nagycirkuszt. Ez a két funkció a Vasúttörténeti parkkal együtt egy igazi családi tematikus parkot varázsolna a rozsdazónából. […] A Magyar Innováció Házának két jó helyszínt is tudunk. Az egyik a Millenáris, ahol az Álmok Álmodói kiállítás már megmutatta, hogy lehetne itt egy ilyen jellegű technikatörténeti múzeum. A másik a Podmaniczky utca menti volt MÁV terület, a Nyugati mögött, sétatávolságra a Szépművészeti Múzeumtól, csak éppen megújításra váró rozsdaterületen, és nem egy közparkban.

Budapest a Várnegyed kulturális negyed jellegének megőrzését támogatja, a „magyar Akropolisz” koncepció részeként pedig a Szent György tér nyugati és északi térfalát kortárs épületekkel építené be, amik akár a Magyar Nemzeti Galéria bővítési területeként is szolgálhatnak. A középkori térszerkezetét megtartott Várnegyed elbírja ugyanis a kulturális funkciókat, a kormányzatiakat azonban a nagy ügyfél- és dolgozói forgalom miatt aligha.

A Főváros tehát nem fejlesztés-ellenes, egy közparkban azonban közpark funkciót szeretne látni beépítések helyett, szembemenve a kormány azon koncepciójával, miszerint a látványosságokat egy helyre kell koncentrálni, egy kis területre vonzva ezzel a lehető legtöbb turistát.

A kormány álláspontját ezzel „végletesen XIX. századinak” bélyegzi, és kijelenti:

a Városligetben mindez a közpark-korszak végét, a fenntarthatatlanul túlterhelt, hangos és nyüzsgő rendezvényturizmust jelenti, ami nem találkozik a városlakóknak azzal az igényével, hogy legyenek a városban olyan helyek, ahol a nyüzsgéstől el lehet vonulni feltöltekezni, lazítani, lassítani, és közben nem a Nagykörút forgalmával találja szembe magát az ember.

Az egyközpontú város elve helyett Budapesten a közösségi közlekedési hálózatnak köszönhetően működőképes a többközpontú város-koncepció, aminek részeként a kulturális kínálat továbbra is szétteríthető.

Ha a belvárosi zsúfoltság oldásának, tehermentesítésének van alternatívája, akkor ez az – teszi hozzá a vitairat, hiszen

a széthúzott látnivalók több vendégéjszakát, városrehabilitációt, a belváros kiürülésnek megállítását jelenthetik. Tekintettel arra is, hogy a meglévő zöldfelületek 20-50-100 év alatt jönnek létre, újak nagyon nehezen hozhatók létre és az építéssel igénybe vett zöldfelületek sebei nagyon nehezen, időigényes módon gyógyulnak be, így minden meglévő zöldfelület kiemelt érték, ahol a nagy építkezések egyrészt korlátozzák a parkhasználatot, másrészt tönkre teszik azt, ami ott nehezen helyreállítható.

A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélhez a Főváros a Városliget 2016-os tájépítészeti tervpályázatán győztes Garten Studio 7-es tervlapját csatolták, aminek átalakításával mutatják be, hogy Budapest vezetése milyen Városligetet tart ma elérhetőnek abban az esetben, ha a kormányzat együttműködővé válik, és nem kíván többé szembemenni a város akaratával.

A Garten által leadott munka hozta vissza a legtöbb menthető részletet a Nebbien-féle koncepcióból, emellett azonban egy modern közpark szolgáltatásait és funkcióit helyezte el a területen, közel kerülve ezzel a Főváros által most képviselt irányhoz, azzal a különbséggel, hogy a városvezetés

az azóta eltelt évek tapasztalatait, és megszületett épületeit sem akarja semmissé tenni.

A főváros tizenhét pontja

A Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes felkérésére a Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti osztálya által összerakott kompromisszumos javaslat tizenhét pontban változtatna a koncepción:

•  A Fővárosi Állat- és Növénykert területére tervezett Hermina garázs a Kisföldalatti sétatávolságban lévő Mexikói úti végállomásához tervezett P+R parkolóház, illetve a Kacsóh Pongrác úti felüljáró közvetlen környékének intermodiális csomóponttá való fejlesztése miatt feleslegessé válik, helyét zöldterület vehetné át.
• A Kós Károly sétány autómentesítésével megváltozik a sétány szerepe – alapvetően egy gyalogos, illetve vegyes forgalmú korzóvá válik, aminek átvezetését a Biodóm új főbejárata felé meg kell oldani.
• A Kós Károly sétány északi szakaszát fizikailag is megszüntetni javasolják, hiszen az autómentes Városliget feltételei kialakultak. Az autómentes liget koncepcióban nincs vita a Főváros és a Kormány között. Ez a szakasz az aszfaltfeltörés és a visszazöldítés terepe lehet.
• A Hermina út menti zárt kutyafuttató felszámolása, közparki rehabilitáció – a zárt kutyafuttató és agility koncepció a javaslat szerint megbukott, hiszen a területet olyan szintű terhelés éri, ami fenntarthatatlan. Vissza kell térni a történetileg kialakult integrált kutyás park koncepcióra, kijelölve olyan parkrészeket, ahol felügyelet mellett a kutyák elereszthetők a pórázról, amennyiben a visszahívhatóságuk biztos (pl kutyaiskolás) alapokon nyugszik. Ilyen integrált kutyás parknak a Királydomb környezete például megfelelőnek tűnik.
• A 2016-os tervhez képest a Közlekedési Múzeum épületét lebontották, a Múzeum eszményi helys